"Egy istent, egy napot imádok. A nap az alkotó maga. Ragyogó nyár, sugárvilágod Pajkos tündérek évszaka. Te hímezel sok fényes álmot. Rejtelmes nyári éjszaka. Oberont és Titániát Üdvözli a tündérvilág."
(Reviczky Gyula: A nap dicsérete, részlet)
Június 21. A fény győzelmének napja, a nyári napforduló ünnepe…
A Nap ma delel a legmagasabban égi útján, ilyenkor leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka. Az ég tüzét földi tüzek gyújtásával, máglyarakással is szokás ünnepelni, a tűzön való átugrással pedig a nyár erejét erősíthetjük magunkban. Az elvetett és tavasszal kibújó magok már virágoznak és gyümölcsöt teremnek. Az eddigi munkánk és energiánk is most kerülhet virágzása teljébe, ne hagyjuk veszendőbe ezt az örömteli időszakot!
Kiteljesedést és a lelkesedés tüzét kívánom mindenkinek a nyárra!
Mi rejlik a természet legszebb formái mögött? Gaia egyik gondolata...
Tudtad-e, hogy ugyanaz a szám köti össze a fenyőtoboz pikkelyeit, a napraforgó tányérját és a csigáspolip házát? És tudtad-e, hogy ugyanaz a szám áll a virágszirmok, levelek és faágak kialakulása és rendezettsége mögött? Egy végtelen, irracionális szám, a phi, melynek értéke az 1,618-at közelíti. Egy számunkra megszámlálhatatlan, pontosan nem megragadható szám, amely a megszámlálható formákban mégis megjelenik. Hogyan?
A természet növekedésére jellemző egy számsor, amelyet Leonardo Fibonacci középkori matematikusról neveztek el. A Fibonacci-sorozat két egyessel kezdődik, a további elemeket pedig mindig az előző két elem összege adja, így jön létre az 1, 1, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55... stb. sorozat. Ennek a sorozatnak az elemei a növekedés egyes lépéseiben megjelennek, legtisztábban talán a növények virágzataiban figyelhetők meg. A mellékelt videó látványos bemutatója annak, ahogyan a számok időben és térben való "mozgása" a számunkra gyönyörű formákat létrehozza.
A sorozat legérdekesebb tulajdonsága, hogy az egymást követő elemek hányadosai egyre inkább a phi értékéhez közelítenek. Azaz a phi a cél, ami felé tartanak. A növekedés matematikai iránymutatója.
Elgondolkodtató, hogy a természet legkülönbözőbb formái mögött, a természet szépsége mögött mennyire egyszerű és egységes geometria, továbbvezetve, egyetlen szám áll. A gondolat egyszerű, a megjelenése pedig csodálatosan összetett. Talán ezért is érdemes keresnünk a természet különböző formái mögött rejlő egyszerű törvényeket, hogy újra rácsodálkozva megérthessük a természet egységét és benne az embereket is összekötő egység valóságát.
A Nagy Jü Kína császára volt, a történészek szerint mintegy négyezer évvel ezelőtt. Apja, aki előtte uralkodott, azt a feladatot kapta, hogy szabályozza a Birodalom folyóit. Apja ezért gátakat kezdett építeni. De nagy esők jöttek, a folyók megáradtak, áttörték a gátat és elárasztották a földeket. Az áradás után szárazság jött, a nép között pedig éhínség és járványok pusztítottak, Nagy Jü apját pedig kivégezték.
Nagy Jü tanult apja példájából, és mielőtt a vizek szabályozásához fogott volna, előbb tanulmányozta a vizek természetét. Mivel rájött, hogy a vizek természetük szerint lefelé folynak, ezért nem gátakat épített, hanem csatornákat ásatott. Amikor jöttek az esők, a csatornák elvezették az árhullámot, a szárazabb időkben pedig a csatornák vizével tudták öntözni a földeket. A termés bőséges volt, a Nagy Jüre pedig a mai napig legendás uralkodóként emlékszik a kínai hagyomány.
Persze könnyű annak, aki ismeri a vizek természetét...
Miközben aggódva figyeljük a folyóinkon levonuló árhullámot, és együttérzően gondolunk bajba jutott embertársainkra, kevesen gondolnak bele, hogy az árvíz nem csak az emberek számára jelent tragédiát.
A Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrei, miközben minden emberi és tárgyi eszközüket bevetve kiveszik a részüket az árvízi mentési munkákból, az embereken túl a madarakra is gondolnak. Az elárasztott területeken a talajon fészkelő madarak tojásai, önellátásra még képtelen fiókái az áradás miatt pusztulásra lennének ítélve. A Nemzeti Park Igazgatóságok és a Fővárosi Állatkert munkájának köszönhetően azonban számukra is nyílik esély az életben maradásra.Miért fontos ez? A fajmegőrzésen és a biodiverzitáson túl azért, mert az ember erejére hívja fel a figyelmet. Képes pusztítani (mert közünk van az árvízhez is, és ezt már a Nagy Jü is tudta), de képes önzetlenül és nemeslelkűen segíteni is a bajba jutottaknak, legyen az ember, vagy madárfióka...
A globális felmelegedés elleni harc közös ügyünk! - alkalmazd magadra!
Na de most komolyan! Álljon itt e kép intő példájául annak, hogy környezetvédelem terén sem minden napelem, ami fénylik. Ennek kapcsán beszélhetnénk itt az elektromos PET-palack-présről, az energiatakarékos izzókról, a géntechnológiáról, az atomenergiáról, és e megújuló energiákról, azok közül is kiemelten a bioüzemanyagokról. Vérre menő viták folynak mindegyik ellen és mellett. Közben pedig, ahogy a legtöbb esetben, a megoldás itt sem fekete vagy fehér. Mindegyik lehet környezetvédelmi szempontból jó és rossz. Attól függően, hogy a megfelelő módon, és a megfelelő célra alkalmazzuk-e őket.
Jó, persze, tudom, ezek most a nagy szavak, és okoskodni mindenki tud. Még én is :) Úgyhogy reményeim szerint az itt felsorolt példák előbb-utóbb linkek lesznek. Becsszó!
Hogy tudnak ilyen összhangban mozdulni, és hogy találják meg könnyedén a hazavezető utat? Az ELTE egyik kutatócsoportja GPS-es nyomkövetéssel és statisztikai módszerekkel elemezte a postagalambok csoportos és egyéni útvonalát.
Megfigyelték, hogy míg az egyes madarak más-más utakon haladnak egyikük jobban, másikuk kevésbé hatékony útvonalat találva, addig ha csoportosan repülnek, akkor mindig a leggyorsabb úton jutnak haza. A csoport szerveződése hierarchikus: ismerik egymás képességeit, és minden madár igyekszik a nála jobban tájékozódó madárhoz igazodni. Így végül összességében a csoport a leghatékonyabb útvonalat választja.
Ez akkor is igaz, ha nem mindig a "vezér" van a csapat élén. Elöl haladni ugyanis a legfárasztóbb feladat, ezért a madarak felváltva vezetnek, és pihennek. A repülési hierarchia nem feltétlenül azonos a csoporton belüli dominanciával sem: a levegőben szigorúan a tájékozódási képesség dönt.
Még egy érdekes adalék, hogy minden madárnak össze kell hangolnia a repülés és a tájékozódás bonyolult aerodinamikai feladatát a csoportban való mozgással. A kutatók szerint ez a két funkció megoszlik a madarak két agyfélteke között: a bal agyfélteke felelős a tájékozódásért, míg a jobb a csoporton belüli kommunikációért. Ennek megfelelően a galambok jobb szemmel inkább a tájat nézik, míg a ballal főleg a társaikat figyelik. Éppen ezért a csoportot vezető madár általában a raj bal oldalán repül...
Amit a galambok itt bemutatnak, az a csapatmunka gyönyörű példája. Minden madár figyelme kiterjed önmagára, a többiekre, és a nála tapasztaltabbra, így születik meg az egész csapat hatékony, összehangolt és szemet gyönyörködtető mozgása.
