Régóta foglalkoztatja a tudósokat, hogy mi hajtja a világóceánok nagy tengeráramlatait. Ennek fő mechanizmusát az 1920-as években Johan Sandström ismerte fel. Ő alkotta meg a termohalin körforgás modelljét, amit azóta is kutatnak. Mára már bebizonyosodott, hogy az óceáni áramlatok egy nagy rendszerben kapcsolódnak össze, amelyet termohalin cirkulációnak, broecker-conveyornak (első leírójáról, W.S. Broecker geofizikusról elnevezve), vagy magyarosabban a nagy óceáni szállítószalagnak szoktak nevezni.
A folyamat hajtóerejét az óceánok vizének hőmérsékletében és sótartalmában lévő különbségek adják. Ez a különbség az sarkvidéki területeken alakul ki, ahol az állandóan fújó hideg szél miatt a víz más területeknél erősebben párolog. A párolgás hűtő hatású, és hatására menő a víhz sótartalma. A hidegebb és sósabb víz sűrűbb, így a tenger mélyére süllyed. Itt, mint egy földalatti folyó, lefolyik az óceánok mély völgyeibe, a helyére pedig az egyenlítő környékéről melegebb víz áramlik. Ennek a körforgásnak az eredményeképpen a világ óceánjai összeköttetésben állnak, és dinamikus egyensúlyt tartanak fenn. Ebből fakad például az Atlanti és a Csendes óceán szintje közti 1 m-es szintkülönbség, amit a térképészek már régóta ismernek.
Mi lehet a jelentősége ennek a körforgásnak? Azon kívül, hogy Földünk egyik legnagyobb kapacitású energiaszállító mechanizmusa (Elég csak a sokat emlegetett Golf-áramlatra gondolni), egy kósza gondolat, ami még további kutatást igényel:
A vizi élet két limitáló tényezője a fény és az oxigén, és köztudott, hogy a hideg víz több oxigént tud oldani, mint a meleg. A hideg és gyorsan folyó hegyi patakok oxigén-ellátottsága mindig jobb, mint a lassan hömpölygő, melegebb folyóvizeké, vagy még inkább az állóvizeké. Az óceánok vizének folyamatos áramlása valószínűleg már önmagában is javítja az oxigénellátást, arról nem is beszélve, hogy a sarki hideg (szélhűtötte!) mélységi áramlatok valószínűleg nagy mennyiségű oxigént szállítanak a melegebb klímájú területekre.
Talán rátaláltunk Gaia vérkeringésére? Az ábrára pillantva kis fantáziával még a két vérkör is felfedezhető: a "kis vérkör" (az oxigéndús vért a szívbe szállító kör) és a "nagy vérkör" (amely a szervezet többi részét látja el oxigénnel). Mindenesetre feltűnő a hasonlóság, és legalábbis arra mindenképp rámutat, hogy ami kicsiben bevált, az nagyban is jól alkalmazható...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.