Amikor már éppen kezdtünk bepánikolni, hogy ezt talán nem kellett volna, és számolatlanul szórtuk a diszpergálószert a tengerbe, hogy legalább ne a felszínen lebegjen a kiömlött kb. 5 millió hordó olaj, egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy az olaj eltűnt. Kerestük égen-földön, mígnem a Berkeley Laboratory kutatói rájöttek, hogy nem történt más, mint hogy Gaia immunrendszere besegített, és egy eddig számunkra ismeretlen védekezési mechanizmusa bevetésével kézbe vette a problémát.
Kábé mint a tündérmesékben: a diszpergálószerrel szétoszlatott olaj lesüllyedt 1200 mélyre a tengerbe, és ott, ebben a nagy nyomású, szerves anyagban szegény, kb. 5°C körüli hőmérsékletű közegben egy nemrég felfedezett baktériumtörzsnek megtetszett, felszaporodott rajta, és mostanra az olaj nagy részét jóízűen elfogyasztotta. Ráadásul mivel a tengernek ebben a régiójában kevés a vas a vízben, és a legtöbb olajbontó enzim vasat is tartalmaz, ezért a lebontás nem zajlott olyan gyorsan, és megúsztuk, hogy hatalmas oxigénhiányos "halálzóna" alakuljon ki az olajfolt területén és a környékén.
Hát mit lehet erre mondani...köszi, Földanya!
Kábé mint a tündérmesékben: a diszpergálószerrel szétoszlatott olaj lesüllyedt 1200 mélyre a tengerbe, és ott, ebben a nagy nyomású, szerves anyagban szegény, kb. 5°C körüli hőmérsékletű közegben egy nemrég felfedezett baktériumtörzsnek megtetszett, felszaporodott rajta, és mostanra az olaj nagy részét jóízűen elfogyasztotta. Ráadásul mivel a tengernek ebben a régiójában kevés a vas a vízben, és a legtöbb olajbontó enzim vasat is tartalmaz, ezért a lebontás nem zajlott olyan gyorsan, és megúsztuk, hogy hatalmas oxigénhiányos "halálzóna" alakuljon ki az olajfolt területén és a környékén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.