A fától az erdőt

A Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa kapcsát érdekes összeállítást olvashatunk az Indexen.
Arról szól, hogy míg most mindenki dermedten figyeli az olajfolt terjedését, világszerte még ennél is súlyosabb környezeti katasztrófák játszódnak le észrevétlenül. Csak mivel lassabban, kevésbé látványosan történnek, és kevesebb gazdasági érdeket sértenek, nem kapnak akkora figyelmet: vagy nem is tudunk róluk, vagy már rég elvesztették az újdonság varázsát. Ilyen például az Aral-tó kiszáradása, ami, bár tanítják az iskolában, már rég nem hírértékű. Ennek ellenére tovább folytatódik, hasonló társaival egyetemben, észrevétlenül apasztva a Föld erejét nap-mint-nap.

Terra Preta - egy hétezer éves talajjavítási módszer

"Segítsd a természetet, dolgozz vele együtt; a természet akkor egyik teremtőjének fog tekint eni és engedelmeskedik"

A Csend Hangja

Régóta tudják, hogy míg az esőerdők talaja általában kilúgzott és tápanyagban szegény, addig az Amazonas-medence egyes részeinek földfelszínét vastag, akár 1 m vastag fekete föld is alkothatja. Sokáig csak találgattak, mitől jöhetett létre ez a termékeny réteg, aztán mindenki nagy meglepetésére kiderült: az amazóniai fekete föld emberi eredetű.

A terra preta régiók talaját megvizsgálva megállapították, hogy a talajba oxigénhiányos égetéssel nyert faszenet, cserépdarabokat, valamint növényi és állati maradványokat (pl. csontokat) kevertek. Ez utóbbiak az alapvető tápanyagokat biztosítják, a faszén és a cserép pedig porózus szerkezetű, nagy felületű anyag, amin megkötődhetnek a tápkomponensek és az ásványi anyagok, valamint a talajlakó mikroorganizmusok is. Ennek következtében a tápanyagok kevésbé mosódnak ki, a talaj stabilabb lesz, és képes önmagát megújítani. Ez annyira igaz, hogy ma ezeken a területeken szabályos "bányászat" folyik, a lakosok virágföldként, komposztként adják el a földet, ami az alsó egyharmadából regenerálódik.

Úgy tűnik, ezek az indiánok valami olyat tudtak, amit mi nem: Nem csak hogy nem használták el a talajt, de ismerték életét, keletkezésének és pusztulásának titkát. És az a tény, hogy ma a becslések szerint az Amasonas-medence talajának 10%-át alkotja ilyen átalakított "fekete föld", azt mutatja, hogy a tudásukat alkalmazták is.

Az alapelvek ma már egyértelműek. Mégis meglepő, hogy azokon a területeken, ahol ma a meggondolatlan égetés egyenesen az esőerdő létét veszélyezteti, a történelmi korok előtti lakosok ismertek egy módszert, amellyel a savanyú, tápanyaghiányos őserdei talajból termékeny, önmagát megújító fekete földet hozhattak létre. A ma ismert és alkalmazott talajjavító eljárások nagy része csak az akut tápanyaghiányt orvosolja. Legyen szó trágyázásról, meszezésről, mélyszántásról, nagyon nehéz a megfelelő adagokat pontosan beállítani, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés, ráadásul a kezeléseket eljárástól függő időszakonként ismételni kell. Egy ponton azonban a talajjavítást fel kell adnunk, és a természetre bízni a terület regenerációját - ha éppen a túlzott használattal nem ítéltük végleges pusztulásra. A terra preta viszont kiállta az idő próbáját: az ezredéves utakhoz és piramisokhoz hasonlóan a mai napig dicséri alkotóinak tudását.